1969. november 19-én az Apollo–12 küldetés során az amerikai űrhajósok, Charles „Pete” Conrad Jr. és Alan Bean, sikeresen leszálltak a Hold felszínére, egy különleges régióban, amit Viharok Óceánjának (Ocean of Storms) neveznek. Ez volt az emberiség második sikeres holdraszállása, a történelmi Apollo–11 után.

A Holdfelszíni Munka

Alan Bean, a misszió holdkompjának (Intrepid) másodpilótája, a létra aljánál lépett ki a Hold felszínére, hogy csatlakozzon Conradhoz. A két űrhajós:

• Két holdfelszíni sétát végzett, összesen közel 8 órán át dolgozva a felszínen.
• Tudományos műszereket telepített, például szeizmométereket és napelemeket a Hold környezetének részletes tanulmányozására.
• Kőzet- és talajmintákat gyűjtött (több mint 30 kilogrammnyi mintát hoztak vissza).
• Megvizsgálták a Surveyor–3 űrszondát, amely korábban, 1967-ben landolt ugyanebben a régióban. Ez volt az első alkalom, hogy egy ember által irányított küldetés megközelített egy korábbi, automata szondát a Holdon.

A Parancsnoki Modul Tudományos Munkája

Miközben Bean és Conrad a Holdon dolgozott, a harmadik asztronauta, Richard F. Gordon, a parancsnoki modulban (Yankee Clipper) keringett a Hold körül. Feladata a Hold felszínének részletes térképezése és tudományos mérések elvégzése volt, miközben biztosította a visszatéréshez szükséges támogatást.

Az Apollo–12 küldetés egy újabb mérföldkövet jelentett az űrkutatásban, bemutatva az emberi és technológiai képességek fejlődését a Hold felfedezésében.